FIZIKUSOK RÉMÁLMA - INTELLIGENS MŰKÖDÉS - INFOFIZIKA
"...a kvantum-teleportáció kísérleti megvalósítása, amelyben a fizikai állapot egy időre csupán információ formájában létezik"
(Polónyi János, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja)
Anyag nem létezhet információ nélkül, de információ létezhet anyag nélkül?
"The beauty and clearness of physics is overshadowed by two clouds..."
I N F O H I T
Az ellentét
A Természetből véletlenül létrejött földi értelem dolga, hogy megértse és élvezze létezését, cáfolja az istenhitet, majd pusztuljon végérvényesen a semmibe. Másképp véletlenül se lehet.
A Természet és értelmünk is adomány a semmiből, a kifürkészhetetlen szándékú örök Istentől. Végeredményben tőle függ sorsunk örökké. Érdemes hinni benne s cáfolni tagadóit. Véletlen nem létezhet, a semmi pedig az adományozással megszűnt.
Ezek a széles körben elfogadott eszmék és rokonaik az eszmefüggetlen tudományos elméletekkel együtt egyrészt az időn és - rejtve vagy nyíltan - a semmin, másrészt a saját feltétlen végükön alapulnak. A vallásos eszmerendszerek pedig még valamiféle természetfölötti lény uralkodását is feltételezik. A semmi és más természetfölöttiek működése természettudományosan nem bizonyítható, nem is cáfolható, ezért csak az elvont gondolkodás termékeinek minősülhetnek - az eszmék és elméletek feltétlen végébe vetett hittel együtt. Az idő viszont a tudományok és minden világnézet szerint valamilyen módon létezik, de egyikükben sincs olyan definíciója, amely a ma már joggal elvárt tudományos fogalomalkotás alapkövetelményeinek megfelelne, kísérlettel is bizonyítható lenne.
A definícióhiány mentségéül a természettudományok és az eszmék jelentős gyakorlati eredményeire szokás hivatkozni, de ma már nyilvánvaló, hogy sikereik mellett szörnyszülöttjeik is vannak: a globális tudásgyilkos tudás (az antitudás), a szüntelen acsarkodás az örök korlátokba, a földi fehérjevilág feltétlen végébe és a semmibe vetett egyetemes hit részletein és a javak elosztásán. Mindezek növelik az egyre hatalmasabb földi tudat végső - és végzetes - visszahatásának veszélyét. Ráadásul a végalapú hittudományok és a tudomány jóslatainak hatására tudatunk már természetesnek tartja, sőt megköveteli a földi fehérjevilág feltétlen végét, jóllehet ismeri a tudati várakozások folyamaterősítő hatását, azt, hogy benne a hit szándékkal, a szándék tettel egyenlő.
Még nem tudjuk, mi az élet tudományos lényege, de csak az számít komoly embernek ¹a, aki az élet földi fehérjevilágának feltétlen végében vakon hisz, vakhit-variánsát minden tőle telhető módon védelmezi és legalább gyermekeinek továbbadja. Lettek gyermekeim, választanom kellett a feltétlen vég vakhite és fonákhit között. Kényszerhelyzetem okain töprengve felmerült bennem a gyanú, hogy végső soron a tudományok s a rájuk többé-kevésbé támaszkodó eszmék sokféleképpen hipotetikus, homályos időfogalma miatt válik egyre bizonytalanabbá az emberi gondolkodás, együttélésünk és megmaradásunk is. Az időkontinuum feltételezése ismereteim szerint nem került még a végveszélyokozás gyanújába, az én gyanúm viszont egyre alaposabbnak mutatkozott az egyetlen lehetségesnek tűnő másik időhipotézisen alapuló rendszer formálása során.
A gyanúmból végül is okhipotézis lett. Érvényességéhez természetesen totálisan paradigmaváltó rendszer is szükséges. Az eddigiektől kellően eltérő időnek és/vagy ideológiának kell lennie szinte minden soromban. A rendszer szerkesztése során érzékelhetetlennek tűnő kis különbség mutatkozott pl. a kétféle hipotézis időfolyama között, de következményei egyre jelentősebbek lettek. Rendszeresen gondozom tovább időfeltételezésem és következményei magyarázatait, abban a reményben, hogy az én időhipotézisem valamikor fizikai kísérlettel ellenőrizhető lesz. A kísérleti bizonyítás nekem egyelőre elképzelhetetlen, de kizártnak nem tarthatom, hiszen konkrét, objektíven (bár nem Eötvös-ingával) mérhető fizikai eseményt feltételezek az idő megtestesítőjének, nem pedig valódi paraméterek nélküli, hipotetikus kontinuum-állapotot. A kísérleti cáfolat is hasznos lesz, mert ha megérem, legalább nekem végre igazolni fogja a kontinuum-hipotézis helyességét. Ez vonatkozik a múltbeli, előttem ismeretlen kísérleti cáfolatra is.(Wikipédiánk az idő címszavában említi kvantált idő korábbi felvetését – s most maga is felveti.) Rendszeremnek csak az eddigi rendszerekre alapozott szöveges elutasítása viszont súlytalan marad akkor is, ha hipotézisemet nem lehet se bizonyítani, se cáfolni, mint ahogy a kontinuumot se lehet.
A Wikipédiánk esélymérlegelése tanulságos. A borzongatás uralkodik a tudományban a realizmus nevében, világiasan kiegészítve évezredeink vallásos ujjongó borzongását a jósolt kínokon. Fantasztikus menekülési bizakodás azért a tudományok környékén is tudományoskodik, mint az ószövetségi Malakiás próféta utolsó, - néhol függeléknek minősített - maradást is megengedő soraiban.
Én fonákul hiszem vakon, hogy végső soron már csak tudatunktól függ a létünk, azaz a földi fehérjevilág fennmaradása. Ennek a tételnek a gyakorlati próbája csak kudarccal járhat, akár „sikerül”, akár nem. Ezt a veszélyt ajánlatos mindenkinek vakon hinni, s a próba tilalmát erkölcsi sarktételnek, a próbára való előkészületet pedig a bűnök bűnének kell minősíteni, mert „sikeres” próba után már nem lesz földi bíró, más bírót pedig a fizika nem ismer. Lehet feltételezni égieket vallásos áhítattal, földönkívülieket a Fermi-paradoxon lehetséges okainak tudományos vagy transzcendens sorolgatásával, de a feltételezettekben való reménykedés fatális hiba, mert csak gyengíti védekezési képességünket végzetes önveszélyességünkkel szemben. Nincs elvi jelentősége annak, hogy a legrosszabb képességünk ténylegesen mikor válik tudományosan is bizonyíthatóan tökéletessé.
Teller Edét betű szerint idézve „ABSZO-LUT módon hiszek…Mindenekelőtt az értelemben, a tudásban, a tudás korlátlan növekedésében.” Részben éppen Teller Ede miatt viszont én a tudást pusztító tudás - az antitudás - korlátlanságát is kénytelen vagyok még az abszolútnál is szigorúbban, azaz mindig vakon hinni.
Belátva, hogy a divatos eszmék és a tudományos elméletek gyakorlati következményei együtt kudarccá változtathatják a kiötlők és terjesztők minden sikerét, gondolkodásomban a földi fehérjevilágunk örök fennmaradásának lehetősége jóval több esélyt kapott, mint az istenesen vagy istentelenül feltétlen vége. Természetesen az esély újramérlegelése csak a már ismert elemek átrendezésével, újraértelmezésével volt lehetséges, hiszen még mindig nincs új a Nap alatt.
Az oldódás
Korunkban a materialista/naturalista/realista szemléletű ateizmus a statisztikai adatokra, az istenhit a fizika tudományára hivatkozva hirdeti ideológiai ellenfele hanyatlását. A statisztikai érvek megalapozottságát nem vonom kétségbe. A fizika tudományán alapuló érvelést viszont érdemesnek tartom a töprengésre. Eftichios Bitsakis, a hírneves materialista filozófus és elméleti fizikus ugyanis a Fizika és materializmus című könyvében már elismerte, hogy a kvantumfizika alapvető kérdéseinek eldöntése érdekében lefolytatott tíz hiteles kísérlet közül nyolc az ateista fizikai realizmust cáfoló eredményt adott. Az alapvető kérdések: a Bell-egyenlőtlenség, a rejtett változók, a lokalitás, a szeparálhatóság – és hozzájuk tartozó számos fizikai jelenség1b.
A könyv kiadása óta eltelt 25 év alatt a fizikai realizmus helyzete tovább romlott. Több évtizedes vajúdás után egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a kvantumszintű eseményekkel kapcsolatban sokszor emlegetett részecsketeremtő vákuum nem semmi, hanem nagyon is valami. Legutóbb magyar tudósok már részecske tömegének ideiglenes eltulajdonításával gyanúsították meg a vákuumot egy, még megerősítésre váró kísérletük alapján. A vákuum elnevezés pontatlan, hiszen már biztos, hogy nem üresség, amit jelöl, ráadásul ideológiai erőszakkal többen (fordítók is) a semmivel azonosítják ezt a bizonyítottan működő, fizikumi eseményeket befolyásoló ismeretlent, virtuálisnak ferdítve valóságos hatását. Jobb híján én is a közismert vákuum nevet használom, de a rendszeremben elfoglal helyéhez illően nagy kezdőbetűvel, s tulajdonképpen számunkra szinte ismeretlent értek alatta. A legutóbbi ismeretterjesztő leírása már annyira frappáns, hogy szinte látszik a Vákuum telítettsége: "Higgs elmélete szerint létezik egy mező, ami egyenletesen kitölti a vákuumot, és minden részecske ebben mozogva, ezzel kölcsönhatásban nyeri el a tömegét. Ez a mező a Higgs-mező, a folyamat elemi gerjesztése pedig az elemi részecske." Azaz: miden anyag a Vákuumban és minden anyagban Vákuum. Mi benne, ő bennünk (Ján. 17,21)... A Standard Modell tiszta kék egének utolsó felhője mintha beárnyékolná az egész Standard Modellt - Lord Kelvin után szabadon s fordítva -, nehogy túlhevüljön s elfelejtsen térdet-fejet hajtani a Vákuum előtt.
Bennem különösen a teleportálás sikeres kezdeti lépései hagytak mély nyomokat - és egy kommentár hozzájuk nemzetközi hírű tudósunktól, Polónyi Jánostól, a MTA külső tagjától, a strasbourgi egyetem fizikaprofesszorától: a kvantum-teleportációs kísérletekben a fizikai állapot egy időre csupán információ formájában létezik. Damaszkuszi mondat. Hatására az anyag (tömeg, energia stb.) informatizálása és az információ anyaggá (tömeggé, energiává stb.) változtatása szempontjából kezdetem szemlélgetni a világot. A Vákuumot is. Tud-e teleportálni a Természet? Van Nobel-díjas tudós, aki kísérletei alapján feltételezi, hogy a DNS tudja magát teleportálni. "A szakma" - a valójában csak a szakma egy része - kételkedik, s inkább a Nobel-díjast véli "díjkábultnak". Nem bírják kivárni a kísérleti megerősítést vagy cáfolatot. Kétségtelen, hogy kockázatos korán publikálni az elsőbbségért, de még kockázatosabb eleve kizárni, hogy a Természet is tudja azt, amit része, az ember produkál. (Más kérdés, hogy működéséhez nincs szüksége pl. olyan műanyag-özönre, amivel az ember már veszélyes mértékben rontja a földi élet esélyeit.) A sikeres teleportálásaink után kellő alappal feltételezhetem, hogy nagy valószínűséggel a valahol lévő Vákuumot valahogy betöltő Higgs-mező valamikori, valahányszori tömegadása sem a hagyományos fizikumi tömegmozgatással, hanem információ átadásával történik.
A világ jelenségeit egyre mélyrehatóbban vizsgáló fizika tudománya nem akarja, hogy eredményeit világnézeti igények kielégítésére használják. Ez a tudomány is tudja azonban, hogy minden ember hajlamos a világról szerzett ismereteinek lényegi rendszerezésére, akár a fizika ideologizálásával is. Az igény egyre növekszik, s mind nagyobb méreteket ölt a tudományos ismeretterjesztésnek nevezett szabadpiaci tudatkezelés. Ennek társadalmilag nem kívánatos következménye ez az írásom, amiben a megszüntetve-megőrzés kísérletével megkísértve a véletlent, egyszerre ápolok és cáfolok hosszan két hitet, az istenest és az istentelent egy harmadikkal, nagyrészt a fizikára redukált információhitemmel. Teszem ezt a minden téridőben létező kezdettelen Összes Információ, azaz a Valóság Egésze nevében. Belőle csak egy lehet, ezért feltételezhetem, hogy benne a megvalósultság és a lehetőség szüli egymást.
Az én értelmezésemben információ a megvalósult vagy bármilyen mértékben lehetséges fizikai és egyéb állapot valamennyi adata, együtt és egyenként, bárhogy keletkezett bármilyen hatás, változás, kapcsolat, közlés, az ezekből szerzett ismeret és annak felhasználása, helytől, időtől, tudatosulástól, létezési módtól függetlenül. Nem zárható ki, hogy van az információnak a fizikumitól különböző tartalma is, hiszen pl. a Vákuumot alig ismerjük. Paradigmaváltó rendszeremben az önbizonyító Egésznek egyik fő része a minden információ fokozatos megismerésére és alkalmazására képes kezdettelen Fizikum, azaz a fizikai jelenségek összessége, ami az anyahitem, a materializmus szerint folytonosan megismerhető (a megismerhetőség az emlékezet miatt valóban kontinuumnak minősíthető). Az Egész másik fő része az ugyancsak kezdettelen – az ideológiáktól még szinte érintetlen - Vákuum, a materialista Szentlélek, ami részecskék már bizonyított létrehozásával, részecsketömeg ideiglenes eltulajdonításával és a Higgs-feltételezés szerint tömegadással is összehangolja a Fizikum működését az Összes Információval. A harmadik feltételezett fő része pedig - a materializmusban és az idealizmusokban egyaránt transzcendens, cáfolatra sem érdemes semmi helyett - a Fizikumon belül lévő, a mindenkori múlt minden mozzanatát változtathatatlanul őrző, szintén kezdettelen Memórium, ami nemcsak sötét tömegként, tágító energiaként, hanem múltunkként is a mindenkori fizikai jelenünk információinak legszuperebb szimmetriája.
A materializmusnak megfelelően feltételezem az abszolút kezdettelenséget, mert egyrészt a kezdet fogalmához időpont és térhely tartozik, ezért magára az idő- és térfogalomra való alkalmazása eleve értelmetlen, másrészt pedig egy rendszer bármilyen kis részében létezik valamilyen tér és idő, akkor a rendszer egészének s minden részének is szükségképpen van tere és ideje. Groteszknek tartom, hogy a kemény fizika a mindig képlékeny filozófiától várja a legfontosabb fizikai tényezők, az idő, a tér és az energia fizikai definícióit. A megismerést vezérlő fizikára redukált, kísérlettel korrektül ellenőrizhető idő-, tér- és energiafogalom nélkül mindenképpen alaptalan időtlenséget, teretlenséget vagy az idő- és térfogalom alkalmazhatatlanságát feltételezni az un. Ősrobbanás környékére is. Ez a feltételezés filozófiai hipotézisek fizikára alkalmazása közvetlenül, redukálás nélkül. Márpedig az időkontinuum csak kijelentés, olyan hipotézis, ami Gödel szerint cáfolásra se érdemes. Ha logikailag cáfolhatatlanok is a kontinuum-hipotézisek, a nemfizikusok vallás és szer nélkül is könnyedén odagondolják a "robbanás" elé a valahonnan felszabaduló energiát és felszabadulásának lehetőségét, s annak előzményeit. Töprenghetnek okkal vagy oktalanul, idővel vagy időtlenül, hogy a két ősállapot, azaz a lehetőség "vége" és a "robbanás" kezdete között lehet-e értelmesen különbséget tenni a Planck-rendszer ellenére. A cáfolhatatlan időkontinuum rugalmas, minden feltételezést kibír, a kvantált idő hipotézise viszont rugalmatlan, cáfolható, de okságbarát. Aligha kétséges viszont, hogy a kvantumállapotban rejlő minden lehetőség, így az energiafelszabadulás lehetősége is teleportálható kvantuminformáció, s a teleportkorszak, a kvantuminformatika hajnalán már szóba hozható a lehetőség-megvalósultság viszony fizikára redukálása. A filozófusoknak egy gonddal kevesebb lehet, a matematikusoknak, fizikusoknak eggyel több, de a természettudósoknak sokkal több a szabad szellemi vegyértékük, azaz a kvantumállapotukkal együtt teleportálható lehetőségük.
Feltételezem továbbá azt is, hogy a Valóság Létnégyessége – az Egész és annak három Része - a Fizikumban törvényszerűen kialakuló tudattal ismerheti meg teljesen önmagát, s ebben az értelemben a Fizikum vallástalanul is egylényegű az Összes Információval, annak valós Lehetőségét testesíti meg (ő a materialista Fiú). Nekem ebből az is következett, hogy a Megvalósultság-Lehetőség páros, mint ellentét-összefonódás, szükségképpen önkölcsönhatást2 működtet az Összes Információban, aki csak valós Lehetősége révén lehet permanens önteremtő az önmegsemmisítési lehetőségéhez képest. Ez a kényszerhelyzete minden fizikumi eseményben megnyilvánul. A kényszerű önkölcsönhatás ad reális magyarázatot a már említett alapvető kvantumfizikai kérdések eldöntése érdekében lefolytatott kísérletek eredményeire és kísérteties (nem divatosan, de szebben szólva: szubjektív idealista) értelmezéseire is, amiket John Gribbin a forrásaimban hivatkozott könyvében részletez. A Lehetőség-Valóság kettős rendszere beláttatta velem, hogy kell a Jelenések könyve és a tudományos pesszimizmus is, ugyanúgy, mint a gonoszság, betegség, zűrzavar, a természeti csapás és a személyiségből az emberiségre, földi élet egészére átháramló önpusztító képesség, mert a Lehetőségnek csak így marad meg a lényege, s csak a negatívumokkal szemben bizonyíthatja értelmességét, életrevalóságát.
Rendszeremben is van tehát "atyaisten" foglalkozású jelenség, ő az Összes Információ. Egészének és összetevőinek a létezésében legalább ugyanúgy reménytelen kételkedni, mint abban, hogy a természet van. Neve közérthetően jelzi a lényegét, egyben kizár minden természetfölöttiségét, hiszen valamennyi valóra vált vagy lehetséges létvariáns és azok legelemibb részei is azonos jogosultsággal vallhatják, hogy "te bennem, én benned" (Ján. 17,21)... Kizárja a neve azt is, hogy a rendszeremben elvont lehetőséggé lefokozott, információtalan semmi neki vagy bármely létezőnek bármikor kortársa legyen. A Fizikum lehetőség mivolta egyértelművé teszi, hogy a valóra válást, azaz egyre több információ fizikumi megismerését segítő és akadályozó tényezők megfelelő aránya nélkül egyszerre két Összes Információ létezhetne, ami képtelenség. Másutt is említem, hogy az ember előtt az információk eleve meglévő, a Lehetőség lényegének megfelelően inkább támogató, mint akadályozó, szükséges mértékű intelligenciája, majd a tudat megjelenésével az egyre szabadabb, de inkább támogató, mint akadályozó emberi döntések tehették és tehetik fenntarthatóvá a megfelelő arányt. Az emberi döntés nagyobb részben hit kérdése. Aligha kétséges, hogy megmaradni leginkább a megmaradás lehetőségébe vetett hittel hozott döntésekkel lehet.
Minden döntésünk világot formál, lételméleti primátusukkal nem versenghet a szó, a tett és az sem, hogy egy pillangó szárnyrebbenése akár hurrikánt is keletkeztethet a glóbusz túlfelén. A motívumot – a döntés információját – kutatjuk ítélkezésünknél. Vallásosak himnusszal is ünneplik a szerencsés bűnt, de a megelőző döntésinformációk elhalványítása miatt borúsak a hétköznapok. Nem lehet bűn az a döntés, ami a földi élet megmaradását szolgálja.
Létnégyességemet álcázott Szentháromságnak is minősítheti az, aki nem az egész-rész-kapcsolatuk hármas rendszerben gondolkodik. Valóban van valamelyes hasonlóság, ha a szentháromság-tan vallói hajlandóak az Összes Információt az Atyával, a Fiút a Fizikummal, a Vákuumot a Szentlélekkel, az információt pedig az Igével egy az egyben azonosnak tekinteni. A naturalistáktól se idegen az egész-rész-kapcsolatuk hármasságában való gondolkodás. Még feltűnőbb lehet a hasonlóság, ha úgy veszem, hogy a háromság a hasonlítottaknál is négyesség. A szentháromság-tan ugyanis nem áll meg a semmiből teremtés nélkül, a naturalizmus pedig romba dől a semmi hiányától, a kezdettelenül halmozódó információktól. Az említetteknél a háromság egy nullával - a semmivel - több, én viszont létünk informatizált egész történelmét teszem Memórium formájában a háromhoz. Az én négyemet az ő négyüktől egy egész világ választja el. A szubjektív idealizmustól és Paul Davies szimulált Univerzumától is.
A fentebb idézett damaszkuszi mondat alapján abból indultam ki, hogy minden fizikai jelenség információtulajdonság. Az ellenkezőjét az anyahitem, a klasszikus materializmus és szégyellős örökösei a magát most realistának nevező elméleti fizika alapján már eléggé kidolgozták, de ez az alap Eftichios Bitsakis szerint is évtizedek óta omladozik, s renoválási tervek nem teljesültek. Az idealizmust még inkább igazoló sikeres bilokációsbilokációs teleportálások pedig nagy valószínűséggel már romeltakarítással érnek fel. A naturalizmusnak a fogyasztóvédelem marad, beleértve a vallási hókuszpókuszok kritikáját is, ha nála nem történik paradigmaváltás, a vallások viszont a információhitet is beépítik hittudományaikba. Csonka lehet az Ökumené, pedig az információknak a teleportálások sorozatával bizonyított önállósága mindenki számára megszemélyesíthető értelmet adott az összes információ kifejezésnek. A valóságosan személyes Összes Információ természetesen birtokában van a teleportálás képességének is – önkölcsönhatással is.
A lét vagy a természet egészének nyílt vagy rejtett megszemélyesítése eddig sem volt idegen az emberi gondolkodástól.A deizmusról, a panteizmusról ez közismert, de a materializmus és környéke, sőt a különféle tudományok is ezt tették, teszik a lét minden mozzanatában benne lévőnek tekintett természetre való elnagyolt hivatkozásokkal, hallgatva a természeti törvények pontos helyéről, kvantumszámáról, de kifogásolva a vallások ötleteit az isteni lakhelyről.
A nyílt vagy rejtett megszemélyesítések a teleportálás megvalósulásáig csak az elvont gondolkodás termékei voltak. Az információk anyagból való kivonhatóságának és anyaggá történő visszaalakíthatóságának kísérleti bizonyításával már szilárd fizikai alap keletkezett a megszemélyesítéshez. Az elvont gondolkodásnak már csak az anyagot alkotó információk kellő intelligenciáját kell feltételeznie. Ez nem nehéz, hiszen az anyagban lévő lehetőségek, köztük a természeti törvények - amik az én értelmezésemben a létezés törvényei - nyilvánvalóan csak információként létezhetnek, s ha köztük volna véletlen, az is csak információ lehetne. Az eredményközpontúság pedig bizonyossággá teszi a feltételezést, mert az információk adekvát környezetet alkotva olyan fizikai jelenséget hoztak létre, aki intelligens személyiségnek gondolja magát s dönthet úgy is, hogy a saját erejéből élettelen anyaggá válik feltételezett élettartamának lejárta előtt. Önminősítésének objektív alapot ad az alkalmazkodása, az egyre intenzívebb ismeretszerzése és környezetváltoztatása. Igaz, minősítését egyelőre még lerontja feltétlen feltételezése bolygójának fizikai végéről, de javíthat…
A világunknak információ alapú gondolati újraszerkesztgetése során hamar kiderült, hogy terápiámnak sok váratlan és súlyos mellékhatása is van. Megváltoztatja a filozófiai semmit, kezdetteleníti a fizikai információ anyaggá válását s ennek fordítottját, az időnek kvantumot és definíciót ad, értelmezi a teret, az energiát, az értelemet, megvilágosítja és memorizáltatja a sötét energiát, lehetőséggé degradálja a végtelen nagyot, végtelenül sok számsor-kezdő és végképp elvont nullát oktrojál a matematikára, de mindet elveszi a fizikától, információhitet keletkeztet, megszünteti a vallásfóbiát, lohasztja a fizika Standard Modelljét és annak szuper kinövéseit (rendszeremben minden egy húron pendül). Vállalom a mellékhatásokat és azt is, hogy esetleg a matematika és a fizika újraszámoltatása nélkül is érvényesülhet az új realizmus, de a jelenleginél egy szinttel mélyebben. A fizika elméletében nem a krumplilevesre kell koncentrálni, mint a materializmus klasszikusai és a Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) a 159. passzusában, nem is a Holdra, mint Einstein, hanem a fizikai jelenségek létezhetésének receptjére. Jelenség helyett a lényegre, annak tudatában is, hogy csak az egész lét minden információjának a birtokában gondolkodhatnánk tökéletesen, ez a pozíció pedig eleve foglalt, az Összes Információ tölti be. Szerencsére a Valóság-Lehetőség dualizmus abszolút létfeltétel. Az egész Valóság akkor segíthet földi Lehetőségén, ha uraljuk a tudásunkkal együtt növekvő antitudásunkat, ismereteink mindig bővülhetnek, hitkényszerünk mindig csökkenhet. A Gödel-gödrök lehetnek elvileg kikerülhetetlenek, de gyakorlatilag mindig odébb tolhatók, s így a depresszió annak ellenére elkerülhető, hogy az információ lényegének tökéletes megértéséhez is minden információ ismerete lenne szükséges. Rabok lennénk, ha mindent tudnánk. Rabság lenne az eleve elrendelés is, ha volna. Az elrendelőnek is.
Döntési szabadságunk teremtői a lehetőség-információink, azaz „vegyértékeink”, amik ugyanúgy teleportálható fizikai jelenségek, mint a gondolatok vagy külső hatások miatt keletkező idegszöveti elváltozások. Már létező lehetőség-információt vált valóra döntésünk, ami számos korábbi információ hatásának eredője és teljesen új információnak minősül, végrehajtásától függetlenül. Ebben az értelemben a szabadság és a döntés is információ-fizikára redukálódik.
Az információ
A damaszkuszi mondatban említett kvantum-teleportációs információ természetesen nem azonos az élők kapcsolati közléseivel, az ezekből szerzett ismeretekkel, amiket manapság szintén információnak nevezünk. Az információ formájában létező fizikai állapot nem kapcsolati aktus, nincs címzettje, még annyira se, mint az önkölcsönhatás2 sajátos estének, az önmagunkra gondolásnak és egyáltalán a gondolkodásnak, viszont konkrét fizikai tulajdonságok - kvantumállapot - (tömeg, energia, spin stb.) megvalósítható lehetőségét foglalja magában. Ez az illékony információ például nem tömeg, hanem tömeglehetőség. Valós tömeglehetőség. Így működik világunk. Lehetőség nélkül nincs megvalósultság. A fordítottja is igaz. A kettő együtt csak kezdettelenül működhet. A Standard Modell egyik fokozatának se tárgya a dolgok, hatások lényegi mibenléte, s éppen erre a minőségre gyanús a kvantumfizikai értelemben vett információ, jelenként és összességében is. A gyanú jelentősen függetlenítheti a lényegközpontú gondolkodást a jelenségközpontú Standard Modelltől s mai, nullaalapú matematikai nyelvezetétől.
Egy adott rendszer működési rendjének megfelelően várható jel elmaradása nem kapcsolat, tehát magában nem információ, csak a várakozás és a jelhiány körülményeivel, következményével együtt. A semmitől és más transzcendencia-termékektől reálisan nem várható kapcsolat, ezért csak a bennük való hit s annak következményei minősülnek információnak. A legbonyolultabb információk a természeti törvények, amik az Összes információ és Részei minden jelében s a Fizikum mindegyik végtelen kis fizikai részben teljességükben létezve közvetlenül hatnak, illetve valós lehetőségük van a hatásra. Így töltenek be mindent, mint némely vallások szerint a mennyei főlakhelyű Isten.
Az Összes Információ magában foglal minden ismert és ismeretlen információt a múltból és a jelenből, ezen túlmenően tartalmazza az éppen létező időkvantumhoz tartozó jövő minden lehetséges variációját is. Kizárólag az ember döntésétől függ azonban, hogy egy adott kapcsolatában az információként létező lehetséges döntésvariációk közül melyiket teremti valósággá. A lehetőségek közötti választás előtt a döntés természetesen még nem lehet valóságformáló információ, tehát nem ilyen minőségben, hanem csak lehetőségként része az Összes Információnak. Ennyiben az Összes Információ sem eleve tud, hanem csak megismeri a Valóságot, annak megvalósuló részét, a jövőt. Folyamatában saját magát. Dinamikus. Van mit megtudnia a teremtő döntési szabadságunkról, ami kezdődött s véget érhet. Kezdődött azzal, hogy egy földi lény(közösség) megtanult meghalni, de nem élt ezzel a tudásával. Azaz értelmes lett. Előtte ösztönök uralták, mint pl. a halálszervhez jutott méheket. Fajunk tudásfejlődése tükrözi egyedeinek tudásfejlődését. A méhmentalitás nyomokban benne is megmaradt, ideologizálva. Miatta véget is érhet az információteremtő döntési szabadságunk, mert önvédelemből akár az életet is lesöpörhetjük a Föld színéről, eszme vagy érdek nevében. Lebukás veszélye nélkül lehet tagadni akár tudományosan is a földi élet emberi visszateremtésének lehetőségét, mert a tagadók kudarcának nem lesz majd tanúja. Lehet vallásosan hirdetni, hogy az önmegsemmisítő visszacsapás majd örök érdemnek minősül valamiféle túlvilágon. Lehet cinkosságot vállalni a bűnök bűnének előkészületében. Minden döntés jövőbeli lehetséges következményeinek információját is magában foglaló Összes Információ mérlegelése nélkül, pusztán következményeik megjelenése révén minősülnek a földi megmaradásunkhoz képest jónak vagy rossznak az emberi döntések. A létezés törvényei – a természeti törvények – eleve a megmaradásunknak adnak nagyobb esélyt. Csak mi változtathatunk alapvetően az arányokon döntéseinkkel, s emiatt nem mondhatjuk, hogy mindenden információ tudatunktól függetlenül is létezik.
Leltár
A semmi és más természetfölöttiek a bizonyíthatatlanságuk miatt nem lehetnek működő elemei az új rendszeremnek. Az idő pedig akkor kaphat megfelelő definíciót, ha létünk fizikailag legalább két, viszonylag elkülönült részből álló egységes rendszer. A fizika szerint van a létünkben elkülönülten összekapcsolódó két jelenség: egyrészt a közvetlenül észlehető világegyetem, azaz a Fizikum egyre ismertebb struktúrával, másrészt a Vákuum, amiről a világunk alkotórészeire, energiájára gyakorolt, fizikai kísérletekkel igazolt hatásai szolgáltatnak annyi információt, hogy biztosan tudhatjuk, nem semmi. Tehát fizikailag bizonyítottan működik a létünkben egymástól elkülönülve együttműködő és energiaközösségben lévő legalább két jelenség. Kettejük együttes rendszere lehet több és más, mint részeinek egyszerű összessége, de a fizika szerint az alapvető törvények mindegyikre irányadóak, bár nem feltétlenül ismerjük a létezés minden törvényét.
Az említetteken felül lennie kell még valahol valaminek, ami az univerzumi fizikai jelenségek lényeges tulajdonságának, azaz a tömegnek és az energiának nagyobbik, sötét része, együtt mintegy 95%-a. Ez hiányzik a leltárból a standard fizikusvélemények szerint. A logikám szerint pedig hiányzik még az a valami is, ami a semmi hiányában tárolja a múlt minden mozzanatát, a Természethez illő rendezettséggel. Lehet, hogy a két ismeretlen valójában ugyanaz a valami. Rendszeremben a ma még alig ismert sötét fizikumi jelenséget tekintem a múltunk tárolójának, Memórium néven. A fizika már holnap megcáfolhatja az azonosságot, a világunk gyorsuló tágulását is, de a cáfolat még nem igazolná a semmi működését. Nem kellene megváltoztatnom a semmi kérdésében elfoglalt álláspontomat, csak még fel nem fedezettnek kellene tudnom (a Fizikumban, netán a Vákuumban) az aktuális fizikai léttel – tömeggel/energiával - mindig szuperszimmetrikus, azaz láthatatlan és tágító Memóriumot, ami múltunk pontos megismerését – ilyen értelemben az idő feletti fele királyságunkat - lehetővé teszi. A földi fehérjehalált pedig továbbra is tarthatnám természetes teleportációnak. A sötét anyag és energia eredetéről, nevüknél közelebbi mibenlétükről, valamint szerkezetükről, működésükről, hatásmechanizmusukról a mai fizikának sincsenek közvetlen információi.
Az anyag informatizálása és az információ visszatestesülése
Információk nélkül nem lehet bánni az anyaggal. A már megszerzett információkkal viszont forrásuk nélkül is lehet tovább dolgozni, akár létre is hozhatók belőlük objektumok abszolút eredetiben. Amint már említettem, a sikeres kvantum-teleportációs kísérletekben „a fizikai állapot egy időre csupán információ formájában létezik”3. A fizikai állapot természetesen pl. tömeget és energiát is jelent. Az anyagból3 tehát – állaguk sérelme nélkül - az egészüket jelentő információk tiszta formájukban kivonhatóak, az anyagtalan kivonat a térben, időben mozgatható s visszaalakítható azzá, ami volt. Ez a bozonokra is vonatkozik. Teleportálás alatt fizikai objektum vagy információ kizárólag jelek továbbításával történő tökéletes áthelyezését értem. Nincs kizárva mozdulatsorok teleportálása és az sem, hogy visszaalakítás előtt egyre hosszabb ideig lehessen tárolni információ formájában pl. a tömeget, az energiát, amik ebben az állapotukban is megfigyelhetőek, vizsgálhatóak lesznek. Ha az adott módon informatizálva sötétté válnak, kulcsot adnak a kozmikus méretű sötét anyag és energia megismeréséhez is.
A fentiek arra engednek következtetni, hogy a lét végső soron információkból áll. Csak őket tudjuk tudatunkkal megismerni, s a fizikai tapasztalásunk is információcsere az érzékszerveink, tudatunk és az érzékelés tárgya között. A lét egyetlen eleme sem tud érzékelni, hatni, mozogni, nyugalomban lenni, egyáltalán létezni, változni, energiát felvenni, átadni a releváns környezetével való rendszeres információcsere nélkül. Természetesen a releváns környezet alatt a téridőt, az Összes Információt is érteni kell, a maguk teljességében.
Kvantummechanikai objektumokról, részecskékről, testekről, hatásokról szól a fizika, de mindezek mibenlétének, lényegének meghatározására idősebbik Niels Bohr, a Standard Modell atyja sem vállalkozott, mai hívei még kevésbé. Többen hangsúlyozzák viszont, hogy valójában csak hatáslehetőség, hatás és hatáseredmény (pillanatnyi vagy tartósabb) létezik. Rendszeremben a hatás a kapcsolattal, a kapcsolat az információval, annak cseréjével azonos. Következésképp a mozgás, a gyorsulás, az ütközés, a vegyülés és minden más hatás energiájukkal, eredményeikkel együtt információcserék sorozata. A gravitáció is, amint Erik Verlinde is állítja.
Én a funkciójának megfelelő mértékben eleve intelligens, lehetőségeiket próbára tevő információkat tartom mindenek lényegének, nélkülük nincs se Darwini, se Teilhardi, se másféle evolúció, mert - egyebek mellett - a szervezettségi szint emelkedésének feltétele az emlékező tudás, ami a sikert vagy a kudarcot a biológusok magyarázatainak ismerete és tervezettség (ID) nélkül is képes nyugtázni és hozzá alkalmazkodni. Az Összes Információ és három Részének tervezettséget kizáró kezdettelensége, az információk kezdettelenül meglévő működési intelligenciája miatt számomra nincs értelme a teremtésnek, az intelligens tervezettség elméletének és annak a feltételezésnek sem, hogy a fizikumi élet s annak egyre értelmesebbé szerveződése véletlenek szinte valószínűtlen eredménye.
Az információk harmonizálása
Mivel létünkben van legalább kéttagú, fizikailag bizonyított rendszer, aminek egésze több és más, mint részeinek összessége, kell, hogy legyen olyan funkció a rendszerben, amely az élők adott mértékű döntési, cselekvési szabadsága mellett is fenntartja a Részek és az Egész (az Összes Információ) harmóniáját.
Az alkotórészek közül a csak sajátos helyzetekben ható elkülönült Vákuum lehet a közvetítő a számtalanul ható, információéhes, megismerési ösztön uralta Fizikum és a megismerhető Összes Információ között: kölcsönhatásaikat közvetíti, s ezzel rendezi a Fizikumot, hogy működése mindig teljes összhangban legyen a minden lehetséges információt, így az emberi döntési-cselekvési szabadsággal is alakított jövő minden lehetséges változatának információit is magában foglaló Összes Információval. (A rendszeremben használt Vákuum kifejezés a végtelenül kicsi fizikumi részek egyik - fizikumi létüktől elkülönülő – részleteiben ismeretlen létezési módját jelöli, míg a standard csillagászati leírásokban említett vákuumok az Univerzum üresnek tekintett térrészei.)
Az összhang fenntartását szolgálják az Összes Információ szenzorjaiként funkcionáló neutrínók is. Működésüket nem akadályozhatják az információk fizikai tulajdonságai, hiszen épp ezeket kell érzékelniük. Természetes tehát, hogy a neutrínók a velük egy irányban, fénysebességgel mozgó objektumokon is áthaladhatnak tömegnövekedés nélkül. „Az összes anyag alig egy százalékát adó, rendkívül könnyű neutrínók fontos szerepet töltenek be az univerzumban: óriási sebességgel száguldanak keresztül a világegyetemen, eközben mintegy kisimítják az anyag természetes csomósodását.” Hozzáteszem: ehhez mindegyiküknek hatalmas mennyiségű információt kell tárolniuk. Fölöttébb intelligensen száguldanak. Ha kell, a fénysebességet is átlépik azzal a többletenergiájukkal, amit az Összes Információ és a Fizikum összhangját mindig fenntartó Vákuumban kapnak.
A Fizikum rendezése keretében, a legmagasabb rendűen szervezett Összes Információ hatására, az eleve energia-információval teli Vákuum mindig egyszerre egyedi fizikai tulajdonságokat ad az információk egy különleges részének, a dimenziótalan infóriumoknak. Emiatt az infóriumok a kezdettelenül dimenzionáltan létező Fizikum végtelen kis részeivé módosulnak (kvantumállapotuk lesz), s a kvantumfizikában is ismert önkölcsönhatással mindig oda-vissza fordulnak a Fizikum és a bennük - saját magukban - lévő Vákuum között4. Ezért minősül szakaszosan megnyilvánuló információtulajdonságnak az anyag és minden más kvantummechanikai objektum. A fizikumi létszakaszaik az időkvantumok. Tömegüket, energiájukat mindig a vákuumállapotukban kapják, közvetítő nélkül5 azonnali hatással. Az energiaként ismert jelenséget a Vákuum az infóriumok kapcsolatainak - egymás közti helyzetének - időkvantumonkénti változtatásával keletkezteti. Ez a változtatás egyúttal megteremti a Vákuum ellentétét, a pozitív fizikumi teret is, a mozdulat lehetőségét, ami az előzménytől, valamint az aktuális fizikumi környezettől függő módon és mértékben válik valóra. (A nullponti energia - a fizikumi "alapjárat" - sem jelent abszolút mozdulatlanságot.)
A gravitáció is energia, de nem változtathatja meg a vele egységben, azonos időkvantumban létre jövő teret. Rá is vonatkozik, hogy a tömeghez kötött mozdulat Vákuumban megadott lehetősége az előzménytől, valamint az aktuális fizikumi környezettől függő módon és mértékben válik valóra. A tér s vele az idő nemcsak a Fizikumnak, hanem az Egésznek és valamennyi részének is viszonyrendszere, ami időkvantumonként az Összes Információval összhangban újraalakul. Minden időkvantum tere eleve különbözik elődjétől, mindegyikük egyedi és megismételhetetlen. Teleportálni sem lehet, mint ahogy az időt sem.
A fizikumi létbe forduláskor bármelyik infóriumot ért első, egyetlen jelnyi fizikumi hatás (energiafelhasználás) - azaz a fizikára redukált jelenünk - azzal a következménnyel jár, hogy az infóriumokból létrejött összes végtelen kis fizikumi rész egyszerre - önkölcsonhatással – azonnal a bennük lévő Vákuumba (vákuumállapotba) csap át. Egyidejűleg minden infórium összes fel nem használt energiainformációja és a Fizikumban bekövetkezett első (egyetlen) módosulás információja a hozzá kapcsolódott, anyagi eredetű, de anyagi tulajdonságtól mentes (tiszta) információkkal - tudatossal vagy ösztönössel - együtt automatikusan a ma még láthatatlan (sötét), mindig is csak olvasható fizikumi Memóriumba másolódik kvantumállapotuk információjaként. A Vákuumban az infóriumok újra feltöltődnek a megfelelő tömeg- tér- és energiainformációval, ezáltal ismét a Fizikum végtelen kis részeivé válnak. Kivétel nélkül megtartják minden múltbeli kapcsolatuk és aktuális eseménysoruk, valamint minden természeti törvény összes információját, de a Vákuumban – és csak ott és csak a természeti törvényeknek megfelelően - kaphatnak új információkat is. A még rejtett Vákuum ezekkel az új információkkal rendez, kvantummechanikai objektumokat keletkeztet, tömeget kölcsönöz és vesz vissza5, változtathat valamelyik környezeti információn is. A ma legkisebbnek minősített hatás is a fizikumi lét kvantumait - az időkvantumokat - indukáló jelsorozatokból épül fel. A személyiségeknek az Összes Információtól is független, különféle fokú döntési szabadsága teremtődik meg azzal, hogy a Vákuumba visszatérő minden infóriumhoz kapcsolódik a vele összefüggésben az adott időkvantumban keletkezett döntésinformáció.
A Természet, azaz a lét egésze kezdettelenül kvantálja a fizikumi létet, így keletkezteti az időt, s ezzel akadályozza meg azt, hogy - Einsteinnel szólva - minden egyszerre történjen. Minden egyszerre történés elvi lehetőségének felvetéséhez Einsteinnek természetesen mindenek előtt adottnak kellett vennie energiával rendelkező számtalan alanyt, térben elkülönülve. Ezért az idézett Einsteini bon mot rejtett előmondata szerintem: A tér és az energia együtt megakadályozzák, hogy minden mindig egyben tehetetlenkedjen.
A fizikumi állapotúakban közvetlenül nem tudatosul a Vákuum, de vannak tudományos kísérletekkel alátámasztott információk róla, s ezek bizonyítják, hogy a fizikumi létezés törvényeiből eredő követelmények felmerülése esetén működik. A követelmények kielégítése is a fizikumi törvényeknek megfelelően történik, tehát fizikumi szempontból sem virtuális, hanem valóságos, meg megvalósult annak ellenére, hogy nem fizikumi eredetű. Valóságos a Vákuum tere, ideje és energiája is. Tér, idő és energia nélkül sehol sem lehetnének részek. Csak a semmi lenne oszthatatlan, ha eljönne. Benne nem lenne semmilyen lehetőség sem. Élettelenben, élőben, társadalomban, a lét egészében lehetőség nélkül nincs valóság, a lehetőség pedig mindig, mindenütt csak információként létezhet.
Az un. Ősrobbanással összefüggésben feltételezett gravitációs szingularitás jelensége lehetőségként - tehát részeként - fénykúptól, világvonaltól függetlenül tartalmazta világunk minden információját, a bármikor élők döntési lehetőségeit is, ami nem zárta ki, hogy a lehetséges döntések között a döntési helyzetbe került személyiség válasszon. Bármely jelenségben rejlő lehetőség-információk ugyanúgy a lényeghez tartoznak, mint a matematikailag leírható tulajdonságai. Ha Ősvalami robbant is világunkká, egész lényegének ismerete nélkül aligha érdemes elméletet alapozni a gravitáció egyenletének matematikai szingularitására.
Döntéseinkkel és egyre növekvő hatású tudásunk gyakorlati alkalmazásával mindig arányosan növekszik az Összes Információban az információk mennyisége, köztük a jövő lehetséges változatainak a száma is. Ugyanakkor a lehetséges jövővariációk közül minden időkvantumban csak egy valósulhat meg. A többi jövővariáció meghaladottá, múlttá válik s szintén a már említett Memóriumba kerül. A múlt és a hozzá fűződő jövővariációk tehát sohasem változhatnak, csak a jövő módosulhat.
A lét fizikai jelenségekben is megnyilvánuló információhálójának, az Összes Információnak az időkvantumok rendjéhez kötött távolhatással működő tökéletes egységét igazolják végeredményben a többszörösen megerősített un. kétréses kísérletek eredményei és - John Gribbin elnevezésével élve - a kvantumfazék megfigyelésével szerzett, meglepőnek minősített tapasztalatok. Információközösségében létezve inkább az lenne meglepő, ha nem lenne képes önkölcsönhatásra az Összes Információ. Csak ideológiai igényt szolgál az a követelmény, hogy az Összes Információ egyre valósabb Lehetőségének ismeretszerzője, az emberi értelem, minden szinten legyen kategorikusan elválasztható a megismerést szolgáló vizsgálati eszközeitől, vizsgálatának tárgyától, a rendszeres információcseréjüktől. Éppen a szeparálhatóságuk az, ami kizárható. Az Összes Információ nem képes közömbösnek lenni létének egyetlen mozzanatában sem. Ennyiben sem mindenható, nem is abszolút szabad. Csak így lehet összes. Feltűnhet a kísérleti mérések során új tulajdonság, sérülhetnek a Bell-egyenlőtlenségek az Összes Információ önkölcsönhatásának elemeként. A kísérletre, mérésre hozott emberi döntés természetesen nem a semmiből, hanem az Összes Információban már fizikumi információként meglévő valós lehetőségekből vált valóra, tesz tudottá egyet. Link a folytatáshoz
A folytatásban utalás van a http://jezsuita.blog.hu/ pokolról szóló posztjára, ezt a blogon közöltem – és linkeltem, egyúttal vallásos stílusú hexameterekbe tömörítettem feltételezésemet az Összes Információ utolsó szövetségi ajánlatáról, hogy ne kelljen vallásosnak a pogányságaimat hosszan olvasnia. Megfontolásom hatása mostanra ide is elért:
AZ UTOLSÓ SZÖVETSÉG
Ajánlat az Összes Információtól
Tud meghalni szabad megtestesülése szavamnak.
Benne ha bízol, megtanul élve maradni örökké,
megtanul életet adni halottnak, földi kegyelmet
hirdet az átvészelt bűnökre; különben örökbűnt,
öngyilkosságot követ el s mindenki gonosszá
válik a színem előtt Ádámig visszamenőleg...
..
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
lilamagnólia 2012.06.29. 21:12:23
lilamagnólia 2012.06.29. 21:12:24
hirnok 2012.06.29. 22:13:32
A zenei ízlésedről posztjaidból informálódó blogmotor nyilván kedvezni akart nekem a dupláztatással, a blogod tartalma pedig kétséget kizáróan hitelesítette minősítésedet: a klasszikus muzsikában pl. nagyon közeli rokonok lehetünk. Igaz, én szegény rokon vagyok, mert nem zenélek, csak hallgatok - de azt nagyon, mint egy félfülű óriás. Így is mondhatom, hogy egy példa született az információk intelligens működésére…Ebből a szempontból az nem számít, hogy igen ritkán nézek a fősodortól igen távol eső blogomra.